Hegymegek és Kerek berek

 

 

 

 

 

 

 

 A Hegymegek Esztergom külterületi határrésze mely onnan kapta nevét hogy a Kovácsi faluhoz tartozó szőlőhegyek mögött helyezkedik el tehát a városból nézve a hegy mögött...a hegy möge. Jellegét tekintve egy dimbes-dombos fennsík melyet a következő határrészek vesznek körbe: Vaskapu, Hadzsi, Szarvashegy, Diósvölgy, Sashegy, Kőalja valamint Hármaskút. Területe 189037 m2 melyből önkormányzati tulajdon 40067 m2 és erdősült terület 38256 m2.

 

 

 

A Hegymegek több dűlőből áll. Ezek: Duna utcai dűlő mintegy 0.17 km2 területtel, Öreg utcai dűlő mintegy 0.26 km2 területtel, Kis utcai dűlő mintegy 0.41 km2 területtel, Buda utcai dűlő mintegy 0.67 km2 területtel, Öreg katlan mintegy 0.13 km2 területtel, Új katlan mintegy 0.05 km2 területtel. Valamint erdővel határolva 0.11 km2 területtel Kerek berek. A Hegymegek mai és történelmi területe nem teljesen egyforma ugyanis a 60-as évekbeli Tsz szervezés után a történelmi területéből bizonyos részek átkerültek a Vaskapu területére melyek erdősítésre kerültek. A területen 9733 méter hosszúságban utak találhatók melyből 2291 méter magánterületen fut az önkormányzati utak járhatatlansága okán, valamint 639 méter a helyi birtokosok által lezárva. Az utak szinte kizárólag egyszerű földutak melyek csapadékos időben járművel nehezen járhatóak. Murvázott út csak a Veres kereszttől a Bádi-féle tanyáig vezet. A Hegymegeken halad át Pilismarót felé a nagyfeszültségű távvezeték 1.36 km hosszúságban, a vezeték közelében gyalogosan haladva zizegő hang hallatszik a vezeték felől. A Hegymeg Kis utcai dűlőben található a Fingó kút mely bővizű forrás, nevét arról kapta hogy a víz összetétele miatt az állatokat nem volt szerencsés itatni belőle. A Tsz szervezés után a területen található fák gyökerestül kitermelésre kerültek és az el nem szállított fatörzseket erre a területre vontatták. Ezen fatörzsek maradványai még az 1990-es években is láthatóak voltak.

 

 

 

A Szent Orbán kápolna felől amikor az arra járó felér az út tetejére, a Kőalja dűlő és a Hegymegek határánál az út legmagasabb pontján áll a Veres vagy Vörös kereszt. Magassága 2.5 méter. A korpusz magassága 127.5 cm, szélessége a kezek végpontja között mérve 130 cm. A kereszt anyaga 15x15 cm-es négyszegletes keresztmetszetű fa gerenda, a korpusz anyaga piros színűre festett 2 mm-es vaslemez. A korpusz szögekkel van felerősítve a keresztre, a kereszten egy fából esztergált virágtartó található. Állításának ideje és oka nem ismert de a város 1709-es jegyzőkönyveiben szerepel e helyen a kereszt a közelében levő kápolnával együtt. Nyilván a mai Orbán kápolna elődjéről van szó. Nyilván a ma ott álló kereszt nem az eredeti bár a XIX. század második felében készült katonai felmérés térképein szerepel e helyen egy fakereszt. Visszaemlékezések szerint az 1930-as évek táján már a jelenlegi kereszt állt ezen a helyen. Állításának feltételezett oka lehet az is hogy az út itt éri el a legmagasabb pontját de lehet hogy egy veszélyes helyet jelöl. Ugyanis az ökrös és lovas szekerek korában azon a helyen kellett kereket kötni a lejtő előtt a város felé igyekvőknek. Mivel az út két oldalán meredek partoldal található ezért ez egy veszélyes művelet volt ugyanis megtörtént hogy a szekeret vonó állatok megindultak aminek következtében a gazda a kerekek és a partoldal közé szorult. Ez számtalan baleset okozója volt akkoriban. Így aki óvatos volt inkább hamarabb kötött kereket és inkább bekötött kerékkel húzatta a szekeret néhány méteren át. Ez nagyapám, Vörös Ferenc elmondása nyomán. A Vörös keresztet bő egy éve hogy renováltam, a faanyagot lenolajjal kezeltem, a korpuszt pedig átfestettem az eredetihez hasonló piros festékkel.

 

 

 

Az 1700-as első felében állított útszéli keresztek többnyire dűlők határainál álltak így nyilván ez a kereszt is ebbe a körbe tartozik.

 

 

 

A Buda utcai dűlőben az 1941-ben készített katonai felmérés jelez egy képoszlopot melyről egyéb információkat nem sikerült fellelnem.

 

 

 

 

 

 

Veres kereszt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Hegymegek ember által ősidők óta használt és lakott táj, az Öreg katlani részen feltehetőleg egy római villagazdaság állt mely a Kr.u. IV. század végéig működhetett a területen előkerült korabeli római pénzek és cserépedény töredékek tanúsága szerint. Feltehetőleg akkoriban alakulhatott ki nagyjából a mai napig fennálló erdőhatár. A Római Birodalom itteni térvesztését követően az avarok korában jelentős hellyé vált, ugyanis a Szarvashegy fölött, a Hegymeg Duna utcai dűlő határán valamint a Sashegy és Vaskapu között földsáncok találhatóak melyek szervesen kapcsolódnak a Diósvölgyben, Borzhegy tetején valamint a Sashegy alján található sáncokhoz. Ide tartoznak még a Kerek berekben valamint az oda vezető út mentén húzódó sáncok melyek mellett két olyan amorf jelkő is található melyek nem esnek egybe az újkori telekhatárokkal. Az egyik ilyen kő bent az erdőben található. Kovácsi középkori határjárását logikusan követve megállapítható hogy ez a sánc szakasz képezte határán Kovácsi és Bajon falvaknak. A fentebb felsorolt sáncok kialakítása teljesen azonos így nyilván egykorúak és összetartozóak. A Öreg katlani részen egy jelkő található a sáncok tetején melyen egy érdekes vésett jel látható...maga a jelkő egy újkori telekhatár sarkát jelölte.

 

 

 

 

 

 

A terület e korban, valamint a honfoglalás idején való fontosságát jelzi az Új katlani részen a 60-as években feltárt lovas sír is valamint az e területen néhány éve fellelt honfoglalás kori ún. líra alakú csat is. A középkor későbbi századaiban a közeli települések, falvak / a Hegymegek és a Vaskapu Bajon település területe volt...maga a település feltehetőleg az Új katlan területén helyezkedett el/  okán feltehetőleg mezőgazdasági művelés folyt a területen. A török kor után egy ideig városi tulajdonú legelőként használhatták a területet, erre utalhat a Fári legendában szereplő pásztorfiú akibe a történet szerint a kis Fárika szerelmes lett. Hegymegeket ezen a néven legkorábban 1709-ben említik az általam fellelt források Hinterm Berg néven. 1728-ban még réteket említ a város közgyűlésének jegyzőkönyve majd az 1740-es évek körül került kiosztásra a város Buda, Öreg, Duna és Kis utca lakói részére. A Kerek berek 1737-ben Vendégh Mihály birtoka, majd később városi szántóföldekként említik. Vendégh Mihály az 1720-as összeírás szerint a Duna utcán birtokolt házat. A Duna utca ma Deák Ferenc utca.

 

1753-ban a Hegymeg Vaskapu irányába eső része, a mai Öreg katlan került kiosztásra összesen 35 forint értékben. Ekkor a következő gazdák kaptak itt földet: Schindler György, Chinorányi János, Bek Albert, Oláh Dániel, Schlenfelder Farkas, Szilva Mihály, Pándi Ferenc, Gerendás Mihály, Dankó János, Petrik János csősz. A terület felosztását Pomházi Mátyás , a város bírája végezte.

 

 

 

Ettől kezdve a Kerek berekkel együtt szántóföldi, majd egyre inkább szőlőtermesztés folyt a területen mely csak a XIX. század végi filoxéra járvány következtében változott csak meg. A filoxéra után részben újra telepítették a szőlőket de a szántóföldi művelés aránya jelentősebbé vált. Jellemző ez a Kerek berekre is ahol az 1886-os kataszteri térképeken szőlő művelési ág szerepel, viszont az 1906-os állapot valamint a terület XX. század eleji ingatlanforgalma szántó művelési ágú földeket mutat és említ. Az e korszak sajtótermékeiben szereplő ingatlanforgalmi adatok között a következő gazdák nevei lelhetőek fel: Köpödi Imre, Beták Ignác, Stróbl János, Ujvári Mihály 6887-6888 hrsz., Hegedűs István 6880 hrsz., Perger testvérek, Jódobronya Jánosné, Gerendás Lajosné 6913 hrsz., Gerendás József 6935-6936 hrsz., Farkas István, Bartal Jánosné, Maszár Ferenc. Az Ujvári család már 1892-ben említésre kerül kerekbereki birtokosként. A Kerek berekben ez alapján megfigyelhető hogy a területet átszelő út mindkét oldalán az egymással szemben levő földek összetartoztak, ugyanazé a birtokosé volt minden esetben.

Kerek berek 1886-os kataszteri összeírása szerint a területen a következő gazdák rendelkeztek földtulajdonnal: Petrás Ferenc, Stuglovics János, Holop István, Burány Mártonné Gerendás Júlia, Mártonka János, Hegedűs István, Szenczi János, Hutschneider Mátyás, Berger Márton, Szegedi János, Ispány János, Teplánszki József, Juhász János, Kubovics István, Kubovics János, Vajand József, Viszolai Imre, Köpödi János, Teplán Márton, Pifkó János, Tóth Csizmadia János, Kumainer Márton, Balog János, Beták Ignác, Gerendás József, Gerendás Lajos.

A Kerek berektől mintegy 100 méterre található a Keresztútak nevű hely, mélyutak találkozása az erdőben. E helynek van egy érdekes legendája mely a következőképp szól. Régen kincskeresők újholdas éjszakán éjfélkor e helyen különféle mágikus jeleket rajzoltak a földre miközben varázsigéket mondtak. Erre ördögök jelentek meg akikkel a kincskeresőknek táncolniuk kellett. A tánc után az ördögök megmutatták nekik az elásott kincseket. Mint minden legendának így ennek is van valóság magja. Nevezetesen a török 1683-as kiűzése után a város lakó elkezdték keresni a törökök kincseit. Ez annyira elterjedt a városban hogy az akkori vezetésnek határozatot kellett hozni a kincskeresés visszaszorítására. A határozat úgy szólt hogy mivel egyes kincskeresők az ördöggel cimboráltak ezért betiltották e tevékenységet...egyetlen család kivételével.

 

 

 

Azon a környéken mindig nagy gondot okozott a vadkár elleni védekezés melyet a gazdák úgy oldottak meg hogy mikor számítani lehetett vadkárra, például kukorica érés idején, huzalokat feszítettek ki konzervdobozokkal melybe a vad ha bele akadt zörgött. Mire az őrködő gazda az előre elkészített tűznek valót meggyújtotta. Egymás között megosztva felváltva láttak el a gazdák ilyen módon őrszolgálatot. Az erdők szélein voltak ezek az őr és pihenő helyek melyeknek helyét jól jelzik a manapság is megtalálható elhagyott pipák és egyéb dohány készségek, pénzek a XIX. század elejétől az 1950-es évek végéig, valamint evőeszközök. 

 

 

 

Az első világháború során a kenyérmezei hadifogolytáborból gyakran vittek a környező erdőkbe foglyokat erdei munkára. Ebben az időben egy incidens is lezajlott az erdőben, egy darab kilőtt 1916-os gyártású Werndl töltényhüvely került elő. Ezt a lőszert 1916-ban kimondottan a táborok őrségénél használatban levő Werndl típusú fegyverekhez gyártották. A második világháború során 1944-45 telén komoly harcok zajlottak a területen, a környező erdőkben ma is fellelhetők az egykori harcok nyomai, a Kerek berek szélén feltehetőleg egy katonasír található. A kerekbereki erdőben egy hatástalanított német S akna lapul a földben. Az 1960-ban lezajlott erőszakos szövetkezetesítés során a korábbi kisparcellákat valamint számtalan utat összeszántottak, szőlőket valamint a földekben levő fákat kivágták, a szőlőkben és földekben levő gunyhókat megsemmisítették. A korábbi időszakokban ezekbe a gunyhókba húzódtak be a földeken dolgozó gazdák eső idején. Néhány helyen a pincegödröket nem sikerült eltüntetni, ezeket körbe szántották. A Buda utcai dűlőben levő képoszlop is feltehetőleg ekkor semmisült meg. A Tsz 1960-tól az 1990-es évekig használta a területet rozs, repce, here és egyéb szántóföldi növény termesztésére. Az Öreg katlan egy része valamint az Új katlan az erdészet tulajdonába került, utóbbi területen fenyves került telepítésre. Ezután magán kezekbe került a terület az Öreg és az Új katlan kivételével és az új tulajdonosok elvétve szántottak fel egy-egy darabot. Inkább állattartás folyik a területen, legelőként kaszálóként hasznosítva a területet. A környéken egyre kedveltebb a lótarás lovagoltatás. Jelenleg két telep foglalkozik ezzel a tevékenységgel a területen. A Veres kereszt környékén két telken hajléktalanok élnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Hegymegek és Kerek berek
Helytörténeti kutatások Esztergom határában. - © 2008 - 2024 - avarkozpontesztergom.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat