Az 1737-1739. évi török háború és az Esztergomban megjelenő pestisjárvány összefüggései.
Néhány szóban beszéljünk a háború előzményeiről illetve röviden a háború menetéről. A háború előzménye a korábbi évekre nyúlik vissza, 1726-ban szövetségi szerződés köttetett Oroszország és a Habsburg Birodalom között. Az 1730-as években a krími tatárok rendszeresen megsértették Oroszország határait, rendszeressé váltak a kisebb-nagyobb összetűzések melyek 1736-ban kiváltották a háború megindítását. A szövetségi szerződés értelmében Ausztria is belépett a háborúba 1737-ben. A harcok ebben az évben kezdeti sikereket hoztak, a Habsburg erők elfoglalták Nist, betörtek Havasalföldre, Boszniába. Erre válaszul a török erők francia támogatással ellentámadásba mentek át, az 1738-as év fordulópontot jelentett a háború menetében. Rövid idő alatt a Habsburg csapatok elveszítették az előző évben elfoglalt területeket, majd jelentős vereséget szenvedtek a töröktől Grockánál. A sorozatos vereségek hatására Belgrádban béketárgyalások kezdődtek. A béke 1739-ben megköttetett, melynek értelmében török kézre került Szerbia északi része Belgráddal együtt valamint török kereskedők vámmentes kereskedelmi jogot szereztek a Habsburg Birodalom területére.
Esztergom már akkoriban is vagy akkoriban még fontos katonaváros volt. Állandó helyőrség állomásozott a városban. A háborús csapatmozgások pedig a történelem során mindig kedveztek a járványok terjedésének. Így volt ez az 1595-évi ostrom során amikor maga Mansfeld Károly is a táborban kitört pestisben hunyt el. De nem volt ez másként az 1683-évi harcok során sem. Ezzel kapcsolatban kutatásokat végeztem a mai Szlovákia nyugati részén levő kistelepülések halotti anyakönyveiben. Azért választottam azt a területet mert közvetlen ki voltak téve a harcoknak illetve azokon a településeken fennmaradtak az akkori évek anyakönyvei.
Az egyik ilyentelepülés Kukló volt, a másik pedig Zohor.
Kukló község halálozási adatai az alábbiak 1682-1688 között.
1682 1683 1684 1685 1686 1687 1688
Jan. 0 2 16 10 5 3 1
Feb. 0 5 18 9 1 2 3
Márc. 0 7 18 14 1 8 1
Ápr. 3 7 12 9 1 1 0
Máj. 11 5 9 0 2 4 0
Júni. 2 5 6 1 0 0 2
Júli. 1 1 0 0 2 1 0
Aug. 2 X 4 0 1 1 2
Szept. 0 X 8 3 1 1 0
Okt. 0 12 11 0 1 1 0
Nov. 2 7 0 0 1 1 0
Dec. 3 21 0 6 5 5 1
A fenti számsor a halottak számának havonkénti feltüntetése, az 1683 augusztus -szeptember hónapokban szünetelt az anyakönyvezés a harcok miattm ez X jelöléssel szerepel. A fenti számsorból jól látható hogy a harcok végeztével azonnal megugrott a halottak száma, a korábbi átlagos halálozási arány duplájára. Majd ez eltartott egy felfutó majd leszálló ággal 1684 júniusáig, majd a következő hullámmal 1685 áprilisáig. Ezután visszaállt a halálozási arány az átlagos szintre. Lehet következtetni Kukló lakosságszámára az 1720-as összeírás alapján, ekkor 39 családfőt írtak össze a településen. A fenti események figyelhetőek meg a környező településeken is így Zohor község esetében is. Szécsény várában is az 1683-as visszafoglalás után jelent meg a pestis, erősen feltételezhető hogy Esztergom esetében sem volt ez másként.
A fenti kitérő után az alábbi táblázat 1734-1741 közötti időszak halálozási arányai mutatja havonkénti lebontásban Szenttamás, Szentgyörgymező, Víziváros halotti anyakönyvei alapján. Ebből az időszakból Esztergom halotti anyakönyvei nem elérhetőek a Familysearch oldalán, információim szerint ma már a levéltárban sem fellelhető. A Belvárosi plébánia 1699-től független a Víziváros plébániájától. Az 1700-as évek elején az anyakönyvekben együtt szerepelnek az említett három település valamint a királyi város bejegyzései. Az általam vizsgált időszakban viszont csak az említett három település bejegyzései lelhetőek fel.
1734 1735 1736 1737 1738 1739 1740 1741
Jan. 12 15 21 6 16 10 9 7
Feb. 14 11 12 6 10 11 10 12
Márc. 12 14 17 17 16 14 9 12
Ápr. 8 10 22 76 13 39 3 16
Máj. 16 16 32 39 10 106 8 18
Júni. 12 7 6 14 15 152 7 9
Júli. 12 5 15 14 28 208 6 9
Aug. 7 10 7 12 13 167 3 12
Szept. 5 7 6 9 12 110 7 12
Okt. 11 12 12 7 18 85 7 12
Nov. 6 11 10 9 15 52 5 14
Dec. 21 18 16 7 22 15 7 12
A fenti táblázat jól mutatja hogy a háború 1736-os első évében március április és május hónapokban megfigyelhető az átlagoshoz képest egy enyhe emelkedés a halottak számában. Majd 1737-ben amikor a Habsburg erők intenzívebb mértékben bekapcsolódnak a harcokba, április és május hónapokban jelentősebben megnövekszik a halálozási arány. Ez összefüggésben állhat a fokozottabb csapatmozgásokkal. 1739-ben a háború utolsó időszakában pedig megérkezik a pestis igazán pusztító hulláma 1739 április és november között. Nyilván a hazatérő csapatok vagy esetleg a török elől menekülő civil lakosság szerepe állhat a járvány terjedése mögött. Az 1739-es nagy járványnak Szenttamás, Szentgyörgymező és Víziváros településeken összesen 919 halálos áldozata volt. Ha ehhez hozzá vesszük az 1737-es év halottainak a számát is akkor összesen 1034 fő jön ki. Ha megnézzük a három település akkori lakosságszámát, döbbenetes arányokat kapunk. A három település lakossága az 1720-as népösszeírás szerint 2200 fő, 1755-ben 2798 fő, 1775-ben 3336 fő, 1787-ben 3512 fő. Ha az 1720-as 2200 főt vesszük alapul akkor az 1034 fő halálos áldozat az a lakosság közel a fele. A járvány halálos áldozatainak számához hozzá lehet még számolni a várőrség katonái közül elhaltakat is. A várban március 12.-én halt meg az első katona aki az anyakönyvi bejegyzés szerint pestisben hunyt el, név szerint Jacobus Schweda közkatona. A várban márciusban 4, áprilisban 12, májusban 21, júniusban 18, júliusban 20, augusztusban 9, szeptemberben 6 pestisben elhunytat jegyeztek be. Összesen 90 haláleset akiket a várőrség temetőjében temettek el. Érdekesség hogy a járvány hamarabb jelent meg a várban mint a városban és hamarabb is ért véget. Ez is alátámaszthatja azt hogy a járvány a csapatmozgásokkal terjedt az országban.
Az alábbi képeken a Johann Krey féle 1756-os térkép részlete látható a várőrség temetője helyét mutatja.
Az alábbi képeken a járványos időszak illetve az azt megelőző időszak anyakönyveinek részletei láthatóak.
Az alábbi képen a járványmentes időszak anyakönyvi bejegyzéseinek részlete látható.
--------------------------------------------------------------------------------------
Az alábbi képen a járványos időszak anyakönyvi bejegyzéseinek részlete látható.
Az 1742-es év a járvány utolsó hullámát hozta mely az anyakönyvi bejegyzések alapján nem volt annyira pusztító mint az 1739-es.
1742 március-áprilisa körül indult a halálozási arány felfutása az átlagos 7-12 fő/hó-ról októberre a járvány csúcspontjára 26 fő/hó-ra. Ezzel kapcsolatban egy érdekesség hogy a várbeli katonaság anyakönyvei egy picit mást mutatnak. Ott február hónapban kezdett megemelkedni a halálozás a havi 1-2 főről áprilisra 15 főre majd augusztusra lecsökkent az átlagos szintre. Míg a városban még decemberben is 24 fő halt meg.
Egyébként az akkori korszak halálozási adatait vizsgáltam a gyermekhalandóság szempontjából. Az 1731-es évvel kezdtem. Ebben az évben 139 fő született, ebből 38 fő meghalt 8 éves kora előtt, ez nagyjából 27%-ot tesz ki. Ugyanebben az évben 250 haláleset került bejegyzésre az anyakönyvekben, köztük olyan gyerekek is akik nem Esztergomban születtek. Ebben a korban intenzív volt a városba áramlás más településekről.
Ugyanezt az összehasonlítást elvégeztem közel 100 évvel későbbi anyakönyveken is, nevezetesen az 1854-es évben születettekkel is.
Itt 320 megszületettből 10 éves kora előtt elhalálozott 136 gyermek. Itt közel 42%-os halálozási arány volt mérhető.