Szemelvények a terület újkori történetéből.
Egyfajta emléket szerettem volna állítani ezen írásommal a középkor emberének. A különböző korok háborúiban e területen küzdő és elesett katonáknak. Az újkor szorgalmas parasztgazdáinak akik megőrizték a régi hagyományokat és legendákat és akik munkájukkal az ország fenntartói voltak, akik megküzdöttek a filoxéra pusztításával és akiket végül a szocializmus mindenüktől megfosztott.
A filoxéráról bővebben szólnék mert ez egyfajta vízválasztó volt a helyi szőlőművelésben. A filoxéra, szőlőgyökértetű mely a hazai szőlők gyökereit rágja el ami a tőkék satnyulásához majd pusztulásukhoz vezet. A kártevő az 1880-as évek elején jelet meg Esztergom határában, eleinte nem tartották annyira veszélyesnek de már 1882-ben az állami beavatkozás hatására országszerte filoxérabiztosok járták a szőlőtermő területeket és filoxérabizottságok alakultak. Esztergomban is több területet hoztak létre e célból. Az általam vizsgált területen, Esztergom szabad kir. város határa 9 kerületre lett felosztva.
I. Kuklanderi szőlő mentében az Előhegyet befoglalva a Siszler útig.
Elnök: Nagys. Feichtinger Sándor
II. Temető út Kálvária út
Elnök: Schwartz József
III. Kiskúria, Cigánykút, Kőalja a Száman útig és a Vaskapui valamint a Mély út.
Elnök: Hegedűs József
IV. Galagonyás és a Kóaljának másik része Hidegvölggyel a köves útig.
Elnök: Cserép Ignácz
V. Tölgyesi út, Öreg kúria, Góré.
Elnök: Nagy János
VI. Malonyai, Kismalonyai út, Diósvölgy és a Sashegy.
Elnök: Holop István
VII. Szarvashegy és a Hegymegek a vörös keresztig.
Elnök: Szóda Imre
VIII. Hegymeg katlani része valamint az öreg és kisfári.
Elnök: Neiszidler Ignácz
IX. Kis és Nagyispita, Látóhegy, Posvány és Dinnyeföld
Elnök: Lovas Ferenc
A filoxérabizottság tagjai: Tóth Major János, Király Sándor, Kubovics Ignácz, Pach Márton, Tirner János, Kis János, Peták János, Szenczi József, Torma János, Gerendás János, Kara János, Holop János, Holop Mihály, Holop Imre, Kis Tóth József, ifj. Holop István, Vörös Péter, Baják Mihály, Viszolai János, Horváth Ferencz, Strubli János, Szabó Ferenc, Szenczi János, Kiffer Mihály, Koller Márton, Nozdroviczky Miklós.
Akkoriban a védekezés négyféle módját tartották célravezetőnek. Kénegezés, amerikai alanyra való oltás, szőlőterület időszakos elárasztása illetve a homoki immunis talajra való ültetés. Ezek közül a gyakorlatban az oltás, a kénegezés valamint az 1890-es években a homoki ültetés valósult meg. A homoki ültetés során jöttek létre például a zsalazsoni szőlők a korábbi legelők helyén. Még az 1885 szept. 5.-én Budapesten megrendezett borászati kiállításon szerepeltek az esztergomi borok, mégpedig szép eredménnyel. Többek között a Kőalja, Öreg kúria, Ispita hegy, Előhegy, Kálvária út, Galagonyási út borai. Egyébként az esztergomi határ legjobb bortermőhelyeiként a Seemann, Világos, Borz és Ispita hegyeket tartották számon. A Seemann hegyet később Széman, Szémony, Szémon alakban használták. A mai térképeket Kis és Nagy Szémon alakban használatos. A filoxéra előtt az esztergomi borok igen keresettek voltak Felvidék és Ausztria piacain, például a Klosterneuburgi kolostor évente jelentősebb mennyiséget vásárolt.
Ekkoriban még a következő fajták voltak elterjedve: Budaifehér, Fehérmézes, Hárslevelű, Ezerjó, Sárfehér, Juhfark, Gohér, Aprófehér, Szerémizöld, Fehér és Vörösdenka Fehér és Vörösszlanka. Míg a fekete fajták közül a kadaraka és a Rácfekete.
Az 1900-as évek elején újratelepültek nagyrészt a korábban kipusztult területek de jelentősen átalakult fajtaszerkezettel. Ekkor jelent meg az Olaszrizling valamint a direkttermő fajták, például az Othelló amelyet akkoriban csemegeszőlőként termeltek...mint ahogy manapság is egyre jobban ez a felhasználása terjed el. Ezen kívül a Nova, Concordia, stb stb.
A korábbi fajták közül a Vörösszlanka, a Fehérdenka és a Hárslevelű továbbra is megtalálható maradt. A Kadarka és a Rácfekete termesztésből való kiszorulásában piaci okok is szerepet játszottak ugyanis a testes vörösborok iránti kereslet akkoriban visszaszorult. Bár az egykori Posvány területén még a II Világháború előtt a Kadarkát jelentős területen termelték de akkoriban sillerbort készítettek belőle. Ekkoriban a kissé ittas személyekre mondták is hogy rángatja a kadarka. A csapások során kipusztult szőlők újratelepítésében kimagasló eredményeket szereztek: Kaán János, Wimmer Ferenc, Bleszl Ferenc. Róluk bővebben is szólok mert úgy gondolom hogy az életművük okán megérdemlik.
-Bleszl Ferenc 1857-1932
Szülei: Bleszl Albert és Einczinger Teréz. 1876-ban kezdte pályáját az Esztergomi Takarékpénztárnál. 1892-ben titkára majd 1906-tól vezető beosztású munkatársa a pénzintézetnek. Közreműködésével a Takarékpénztár 5 millió korona értékű hadikölcsönt jegyez 1914-ben. 1916-tól királyi tanácsos, majd 1922-től a Takarékpénztár elnök igazgatója. Munkája mellett jeles szőlősgazda, szőlei a szentgyörgymezei határban a Szent János kút környékén feküdtek. Nagy pártolója a hegyközségek megalakításának, a Szőlészeti és borászati egyesület egyik vezetőjeként. Sokat tett a Városszépítő egylet tagjaként a Kis Duna part sétahellyé alakításáért illetve fásításáért. Takarékpénztári elnökként a Fürdő szálló és a mai Szent István strandfürdő fejlesztésében meghatározó szerepet vitt. Munkássága során a következő jelmondatot vallotta magáénak: " Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül."
-Wimmer Ferenc 1833-1906
Jelentős szőlőbirtokkal rendelkező neves gazda és borász volt. Birtokai a Szent János kút, Bőgős kereszt környékén voltak. A XIX. század második felének aktív közéleti szereplője, a XIX.-XX. század fordulóján évekig tagja volt a városvezetésnek mint a pénzügyi, gazdasági, iskolaszéki bizottságok tagja. 1882-ben felemelte szavát az országba akkoriban nagyobb tömegben beköltöző orosz és lengyel zsidósággal szemben azok tisztességtelen és káros életvitele miatt...tehát nem a zsidó származásuk hanem az életvitelük volt a probléma. Ezt fontos hangsúlyozni! Az Esztergom Vidéki Gazdasági Egyesület alelnöke. Az egyesület által létrehozott kertvárosi szőlőoltvány és gyümölcsfacsemete termelő telepnek a vezetője volt haláláig. Mára az egykori telepből csak romok maradtak. 2016-ban a környéken élő cigányok, feltehetően kábelégetés során leégették a területet.
-Kaán János 1828-1912
1857-től élt Esztergomban. A reáliskolának és a főgimnáziumnak valamint az Érseki Tanítóképzőnek a tanára. A Kereskedelmi és Iparbank alapítója és vezérigazgatója. A Ferencz József-rend lovagja. Az 1877-ben megalakult Borászati Egyesület aligazgatója. Az Aranyhegyen levő szőlejében a városban elsőként ültetett amerikai szőlőket. Az akkoriban Aranyhegyi út nevet viselő út ahol a birtoka elhelyezkedett ma a nevét viseli.
Néhány gazdasági adat a szőlőműveléssel kapcsolatban. 1908-ban a közepes minőségű bor hektoliterje 40 korona körül, míg a kiváló minőségű borok 50-55 korona körül kerületek eladásra. A Trianon utáni pénzromlást jól mutatja hogy 1920-as években 1 liter esztergomi fehérbor ára 24 korona volt, míg 1 liter sillerbor 22 korona. A 30-as években a Kőaljában 1 négyszögöl föld ára 2-2.5 pengő volt míg az Öregkúriában 1-1.5 pengő. Akkoriban 2 pengő volt egy napszám.
Az esztergomi szőlőket már 1685-ben említik amikor is az esztergomi huszárok kérvényezik a haditanácsnál hogy osszák ki közöttük a parlagon levő szőlőket az életkörülményeik javítása céljából.
1749-ben a szőlőkben végzett munkáknak az alábbi napidíjai voltak meghatározva.
Szedő 4 krajcár, puttonyos 20 dénár, csomoszló 20 dénár, préselő 25 dénár, kapás fedő és karószedő 20 dénár, döntő 20 dénár, trágyahordó 15 dénár, vesszőkihordó 15 dénár, karóverő 20 dénár, kötöző 8 krajcár. Éredekesség hogy akkoriban a szüret után de még fedés előtt kiszedték a karókat majd nyitás után újra leverték. Ez a munkaművelet a XIX. század végéig szerepelt a szőlő éves munkái között, majd a XX. század elején egyre inkább elmaradt. Talán a szénbányák és egyéb ekkor megjelenő ipari üzemek jelentős számú munkaerőt vontak el a mezőgazdaságtól ami ráadásul bérfelhajtó hatással is járt. A kevesebb munkaerő magasabb napszámmal is járt.
Az 1715-ös hegyjog szerint szüretkor hegyvámként a Kúriai szőlők után mindenkinek tőkénként 6 dénárt kellett fizetni míg más szőlőkben polgároknak 6 dénárt míg egyéb lakosoknak és idegeneknek 12 dénárt. 1738-ban 1 akó, nagyjából 50 liter bor ára 3 forint azaz 300 dénár volt.
Az akkori pénzrendszer a következőképp épült fel.
1 forint 20 garast vagy 60 krajcárt vagy 100 dénárt ért. 1 tallér pedig 2 forintot ért.
Általánosságban a szőlőhegyek élete kötött szabályok szerint zajlott, melyek betartásáról a hegymesterek gondoskodtak az alárendeltségükbe tartozó szőlőpásztorok segítségével.
Esztergom szabad királyi város utasításai a hegymestereknek 1711-ből.
1. A hegymesterek tartoznak mindenek előtt a város bírájának és az esküdt tanács tagjainak a kellő tiszteletet megadni.
2. Kötelességük minden héten legalább egyszer a szőlőhegyeket bejárni ha esetleg valaki a városnak földbirtokából bizonyos területet a tanács tudta nélkül lefoglalt, azt fizetés nélkül ne használhassa.
3. Tartoznak a tanácsnak írásban benyújtani minden egyes szőlő urának vezeték és keresztnevét, úgyszintén hogy miként jutott hozzá az illető gazda a szőlejéhez, s ezen szőlő hány kapás, hogy tudni lehessen melyik szőlő idevaló polgáré és melyik idegené, s hogy mely terület van művelés alá vonva és melyek parlagok.
4. Egy hegymesternek sincs megengedve, hogy akár az idevaló polgárnak, akár az idegennek szőlejéből másnak bármit is átadjon vagy elvitessen. Annál kevésbé szabad a maga részére valamit elsajátítani.
5. Idejekorán gondoskodjanak jó hű szőlőpásztorokról, hogy azokat ha szükség lesz kiküldhesse őrködni a szőlőhegyekre.
6. Ha valaki a tanács tudta nélkül valamely parlagon heverő területet művelés alá fogna akkor azon föld a nemes tanács birtokába megy át, s miután meg lett becsülve hogy mennyit ér az árnak harmadrészét fáradtságukért a hegymesterek kapják.
7. Szőlő vagy gyümölcslopás miatti 10 forintnyi büntetés büntetés harmadrésze a hegymesteré.
8. Ha valaki másnak szőlejéből oltványt vagy oltatlan fát készakarva kiás vagy levág, az büntetésből az oltványtól 12 forintot egy oltatlan fától meg 6 forintot fizessen. S ennek is harmadrésze a hegymesteré.
9. Ha valakinek marhája másnak szőlejében kárt csinál akkor annak gazdája köteles a kárt megtéríteni. Mégpedig egy letörött tőkéből 50 krajcárt, egy letörött vesszőből 25 krajcárt. A saját vigyázatlansága miatt 1 forintot fizet le. Ha a kár nagyobb, azt a hegymesterek a nemes tanács egyik tagjának és a kárt okozó marha gazdájának jelenlétében megbecsülik amit azután az utóbbinak meg kell téríteni. Ezenkívül a megbecsülők fáradtságáért 1-1 forintot letenni.
10. Ha valaki másnak szőlejéből egy darabot a magáéhoz kapál az 6 forint büntetést fizet melynek harmadrésze a hegymesteré.
11.Ha valaki egy ajtóval ellátott szőlőn vagy gyümölcsösön keresztül megy és nem teszi be maga után az ajtót az 10 krajcárt fizet. E vigyázatlanságból eredőnagyobb kár esetén az illető a 10 krajcáron kívül a kárt is köteles megfizetni. Ezek harmadrésze a hegymesteré.
12. Ha valamely marha másnak szőlejében vagy gyümölcsösében az oltványokban kárt tesz, a marha gazdája a 2-3 éves oltványok után 1 forintot, az idei oltványért 50 krajcárt fizet.
13. Ha akár idegent, akár idevaló embert lopáson kapnak, vagy aki kerti veteményt vagy más effélét elvesz az tartozik az ellopott jószágot átadni a hegymesternek.
14. Ha valaki a szőlejében a barazdát melyen lejárnak rossz karban tarja és emiatt szomszédja kárt szenved 1 forintot fizet. Ha azt azonnal meg nem igazítja akkor 6 forint büntetést fizet.
15. Midőn a szüret ideje elérkezik, köteles minden gazda a városházán bejelenteni hogy mikor szüretel és ennek megengedésére cédulát váltani mely cédulák miatt fizetett összeg a szőlőpásztorok fizetésére lesz fordítva. Ha valaki e nélkül szüretel, annak a termését a hegymester köteles lefoglalni.
16. Abban az esetben ha valaki szőlejét el akarja adni vagy cserélni, tartozik azt a tanácsnak bejelenteni és minden forint után 5 krajcárt letenni.
17. Ha a szőlőpásztorok az olyan emberrel akinek marhája vagy saját maga kárt csinált, a tanács tudta nélkül alkura lépnének. Mindazok akik az alkuban részt vettek 3 forint büntetést fizetnek.
18. Ha valaki parlagon levő földet akar művelés alá fogni, az mivel a hegymestereknek a terület megvizsgálása és megbecsülése végett ki kell menniük, a hegymestereknek és a tanácsnak 50 krajcárt tartozik letenni.
19. Ha valamely szőlőgazda szőleje vagy gyümölcsöse miatt összeverekszik vagy pörlekedik, a hegymesterek tartoznak az ügyet megvizsgálni és ezen fáradtságukért attól akinek nem volt igaza 1 forintot kapnak.
20. Ha valakit Szt. György naptól fogva szombaton du. 1 óra felé munkán kapnak 24 krajcárt fizet.
21. Ha pedig valaki szőlejében vagy gyümölcsösében vasárnap merészel dolgozni 60 krajcárra büntetik.
22. Aki ünnepnapokon szőlejében vagy gyümölcsösében füvet kaszál 10 krajcár büntetést fizet.
23. Ha pedig valamely hegymester vagy szőlőpásztor vétene a fenti pontok ellen, vagy olyat követ el ami esküjével ellentétes, az ilyenek duplán lesznek megbüntetve és állásukat is elvesztik.
24. Ha valakinek szőlejében olyan fa volna mely a szomszédja szőlejének kárára volna akkor a kárt érző gazda ha egyébként gyümölcs dolgában meg nem egyeznek, a fának gallyait amennyire szőlejéből eléri levághatja.
25. Hogy pedig a szőlőhegyek szép rendben legyenek tartva, és a szőlősgazdák egymással ne pörlekedjenek, az olyanok akiknek szőleit nem lehet egymástól jól elválasztani, tartoznak egymással megalkudni, mégpedig úgy hogy kinek a hegymester másnak a szőlejét odaítéli, az ezen szőlő árát a másiknak kifizesse. A hegymesternek fáradtságáért 1 forintot adjon.
Ezen szabályok egy része szokásjogként az 1960-as évekig élt, később a változó gazdasági és társadalmi rendszer során mára szinte kikoptak az emberek emlékezetéből.
A további fejezetekben részletesen dűlőnként fogom bemutatni a területet, részletesebben kitérve a feltételezhetően avar sáncokra.