Sashegy- Sashegyalja

 

A terület két részből áll, Sashegy vagy Kincses illetve a Sashegyalja részekből.

Sashegy területe 107273 m2 tehát mintegy 11 hektár. Tengerszint feletti magassága 324 m. A helyenként 2-3 méter széles hegygerinc a Hegymegi földek irányába félkörívesen elkanyarodik. A hegy tetején II. világháborús lövészárkok maradványai találhatóak melyeket magyar honvédek védtek 1944-45 telén, melyre az árkokban és környékén előkerült Mannlicher típusú többször újratöltött 8X50 R 93 M típusú valamint 1931-től gyártott 8X56 R 31 M típusú töltényhüvelyek utalnak. A Sashegyet állami tulajdonú erdő borítja. A hegy Hidegvölgy felé eső lejtőjén egykori kőbányák találhatóak. Az itt kitermelt követ határbeli dűlőutak javítására használták a XIX.-XX. század fordulója táján.

Sashegyalja területe 211041 m2 tehát mintegy 21 hektár. Ebből 114586 m2 önkormányzati tulajdonú parlagon levő vagy spontán módon erdősült terület. Az összes parlagon fekvő terület nagysága 148837 m2, spontán erdősült terület pedig 49519 m2. A Sashegyalján valamilyen formában használt területek nagysága mindössze 12685 m2 melyek inkább a Hegymegi földek szomszédságában találhatóak. A területen található mintegy 1700 méternyi út növényzettel benőtt.

A terület avar kori használatára utal a Diósvölgy irányából a területet átszelő földsánc mely a Sashegy oldalához csatlakozik majd tovább fut a Sashegy és Vaskapu közötti részen. Valamint egy másik földsánc mely az Öreg kúria tetejétől fut körbe a Sashegy lábánál a hegymegi Vörös-kereszt irányába. A későbbi korszakokból szórványosan IX.- XIII. századi leletek kerültek elő. Majd a terület a XVII. század végén és a XVIII. század elején szőlővel települt be. Ettől az időtől nagyobb mennyiségű újkori lelet látott napvilágot. Pipák, pipafedelek, gombok, pénzek. A legkorábbi pénz II. József idejéből. Ebben a korszakban nem csak parasztgazdák hanem kereskedők és egyéb polgári személyek is rendelkeztek a területen szőlő tulajdonnal. A területen előkerült egy görög vagy szerb kereskedőnek a pecsétnyomója, valamint 1718-ban Maximus szerb pap szőlejének aladásáról emlékeznek meg a város közgyűlésének akkori jegyzőkönyvei. Az említett pecsétnyomót jómagam találtam és adtam le a helyi Balassa Múzeum részére.

A területen több boltozatlan lyukpince is létesült melyek mára szinte mind beomlottak, megsemmisültek. Létezésükre a beomlott pincegödrökből lehet következtetni. A terület szőlőkultúrájára az 1880-as években Esztergomban is jelentkező filoxéra és peronoszpóra mért csapást. Ekkor a nehezebben megközelíthető területeken megszaporodtak a parlagon hagyott földek. Ezek a területek az 1920-as években ideiglenesen ismét felértékelődtek az Öreg Kúria dűlőben tervezett szénbánya nyitása okán ugyanis viszonylag jelentős szénvagyont fedeztek fel ebben az időben. Végül a bányászattal kapcsolatos tervek nem valósultak meg különféle technikai, politikai és gazdasági okok miatt. 

A filoxéra pusztítása után részben újratelepítették a szőlőket majd az újabb csapást az 1960-ban történt szövetkezetesítés jelentette. A terület egy része szövetkezeti föld lett melyet néhány év művelés után felhagytak, a terület többi részét az akkori idősebb generáció tovább művelte de az ő halálukkal lassan néhány telek kivételével megszűnt a mezőgazdasági művelés a Sashegyalján. Az 1988-as légifelvételeken már láthatóak ezek a folyamatok. Az így felhagyott telkeket az akkori városi tanács kisajátította, így jelentős nagyságú megműveletlen önkormányzati tulajdonú terület alakult ki. A területen található utak döntő többségét mára benőtte a növényzet, gyalogosan csak leginkább télen járhatóak. A II. világháború során 1944-45 telén komoly harcok zajlottak a magyar-német és szovjet csapatok között. E csata emlékei gyakran fellelhetőek a vizsgált területen.

 

A Malonyai út tetején húzódó sánc részlete mely Diósvölgy és Sashegy között húzódik.

-----------------------------------------------------------------------------

 

A Sashegyen az Öreg Kúria felett levő sánc egy szakasza. Ez az a sánc mely a Hegymegektől húzódik a Hidegvölgy irányába, megkerülve a Sashegyet.

 

Sashegyalja szőlősgazdái 1886-ban. Az 1886-os helyrajziszámok sima számokkal szerepelnek, a maiak pedig kövér számokkal.

Major József 3922 8844 / Major József 3923 8845 / Major József 3924 8788 / Major József 3925 8845 / Tóth Major József 3926 8789 / Csente Ferencné 3927 8787 / Csente Ferencné 3928 8843 / Csente Ferencné 3929 8842 / Ujvári István 3930 8787 / Patkó Mihály 3931 8851 / Patkó Mihály 3932 8850 / Teplánszki József 3933-34 8850 / Teplánszki József 3935 8849 / Pálinkás Erzsébet 3936 8849 / Major József 3937 8849 / Major József 3938 8848 / Kurcz Ferenc 3941 8780 / Kurcz Ferenc 3942 8781 / Kurcz Ferenc 3943 Ma önkormányzati tulajdonú út / Kis (Miska) János 3944 8782 8785 / Drahos Károly 3945 8779 / Német Imre 3946 8777 / Sponer János 3947 8778 / Német Imre 3948 8777 / Holop Imre 3949 8776 / Hegedűs (Kurcz) József 3950 8775 / Ladányi (Kumainer) József 3951 8774 / Tóth (Hosszúsori) János 3952 8773 / Adorján József 3953 8772 / Scheicher Gáspárné 3954-3955 8772 / Kertész (Schiller) Andrásné 3956 8770 / Adorján József 3957 8771 / Mekler Mihály 3958 8769 

Oldal: Sashegy-Sashegyalja
Helytörténeti kutatások Esztergom határában. - © 2008 - 2024 - avarkozpontesztergom.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat