Diósvölgy

 

 

 

 Diósvölgy, Esztergom külterületi határrésze. Területe mintegy 550 000 m2 azaz 55 hektár. Ebből önkormányzati tulajdonú közutak hossza nagyjából 3100 m melyeknek területe 23971 m2. Tehát mintegy 11 hektárnyi összesen az önkormányzati tulajdonú területek nagysága. Magánszemélyek által művelt területek nagysága 193805 m2 de ebben a lakóingatlantól a kaszáló területekig minden benne van. Mivel a felmérés során a részben művelt területeket is egésznek számoltam így a valóságban nagyjából 18-19 hektár megművelt területtel lehet csak számolni.

 

Diósvölgy területén több régészeti lelőhely is található melyek az őskortól a török korig terjedő időszakot ölelik fel. XVIII.-XIX. századi leletek mindenhol előfordulnak. A területen feltehetőleg egy villagazdaság állott a római korban. Kiemelkedő régészeti lelőhely a Diósvölgy tetején található feltehetően avar kori sáncrendszer melyet régente Leányvár néven emlegettek, ahol a XIX. század végén Adorján Istvánnak, Schiller Mihály városi képviselőnek és egy harmadik ismeretlen gazdának helyezkedett el a szőleje. Az első régészeti leleteket is ők találták meg. Az akkori leírások szerint egy középkori épület , feltehetőleg egy templom romjai látszódtak még melyet az 1880-as években bontottak el mivel árnyékolt a szőlőnek. Ezenkívül az akkori források megemlékeznek sok embercsontról valamint az erődrendszer Borzhegyre eső részén avar leletek előkerüléséről. Említették még hogy egy üreg található a hegy belsejében. A templom minden bizonnyal a középkori Peszér falu temploma és temetője volt. E falu avar kori eredetére és középkori folytonosságára régészeti bizonyítékok léteznek. Itt utalnék vissza a Szt Galleni apát leírásának azon részére hogy a sáncokon belül voltak falvaik, földjeik és állataik. A Leányvárnak nevezett sáncok tehát minden bizonnyal részei voltak Lepold Antal által említett Osterringun nevű avar sáncrendszernek. Leányvár sáncainak felmérést elvégeztem, készítettem egy elméleti rekonstrukciós rajzot róla melyek a Képgaléria menüpont alatt megtekinthetőek. 

 

A Leányvár egy erődrendszer tulajdonképpen amely áll egy központi "fellegvárból" amely a hegytetőn helyezkedik el. Ennek talán korábbi, bronzkori eredete is lehet. Ezt a központi részt nevezték tulajdonképpen Leányvárnak az újkor folyamán. A hegytetőt körülvevő területen húzódik egy külső gyűrű amely több szektorból áll a fellegvár körül, négy ilyen szektort nagy valószínűség szerint meg lehet határozni. Egy-egy ilyen szektor önmagában is védhető illetve elrekeszthető az erődrendszer többi részétől abban az esetben ha az adott szektor ellenséges kézre kerülne. Kiépítése feltehetőleg úgy történt hogy a fellegvár kialakítása során a hegytetőről kitermelt földből készítették a külső gyűrű sáncait. A fellegvár sáncai nagyjából 10 méter magasak, a külső gyűrű sáncai 2-2.5 méter. Az egyik ilyen szektor melyet alacsonyabb, 1-1.5 méter magas sáncok határolnak lehetett az egykori Peszér falu. Az említett méretek mintha csak szabványos méretek lettek volna, a sáncrendszer más pontjain is megfigyelhetőek. Ez is azt támasztja alá hogy a Leányvár erődrendszer jelenlegi formájában kora középkori, avar kori eredetű. Az egész erődrendszer területe az egykori Peszér faluval nagyjából 8 hektár, melyből a fellegvár 7600 m2. Egy érdekesség ahogyan a Leányvár erődrendszer kapcsolódik a Lepold által Ostringunnak nevezett sáncrendszerhez...az elrekeszthetőség. Ha az egész Leányvár erődítés is elesne akkor is egy újabb védvonal alakítható ki a Sashegy-Malonyai út tetején húzódó sáncok segítségével. A Leányvár sáncrendszer stratégiai jelentőségét az adja hogy innen nagy területeket belátni és jól védhető, jellemző e hely szerepére hogy a területen a II. világháború lövészárkai is megtalálhatóak melyet szintén felmértem. Erről szintén készült vázrajz.

 

A török korban Diósvölgy Kozlu Dere néven Hasszán szpáhi rétje. 1710 júniusában összeírták és felértékelték Bottyán János vagyonát, ekkor említik két Diósvölgyön levő szőlejét. Az egyiket 50 ft értékben, a másik e feletti szőlőt 150 ft értékben említik a jegyzőkönyvek. 1716-ban a Jezsuiták kaptak rétet Diósvölgy Sashegy felé eső részén, a városban a török harcok utáni újjáépítésben végzett áldásos tevékenységük miatt, melynek határait 4 nagy kővel jelölték. E kövekből kettő ma is látható, a harmadik az egyik hétvégi ház alapjába lett beépítve. 

 

Diósvölgy területén 1713-ban városi réteket is említenek a tanácsülési jegyzőkönyvek de már 1709-ből szőlők adásvételéről is olvashatunk a jegyzőkönyvekben. Ettől az időtől egyre inkább a szőlőművelés válik elsődlegessé a területen. A szőlőművelésre az 1880-as években megjelenő filoxéra mért csapást, melyről alább a filoxéra kereszt kapcsán még írok. A II. világháború során a terület komoly harcok színhelye, többségében magyar honvédek küzdöttek e tájon. Diósvölgy és Sashegy között az elmondások szerint nagyjából 2 hétig állt a front miután a szovjet csapatok a Fári kút irányából betörtek a Hegymegekbe. A régészeti lelőhelyek régészek és amatőr kincskeresők által leginkább az elmúlt évtizedekben erősen meg lettek kutatva.

 

A közutak állapota nagyrészt jó illetve megfelelő, murvázottak de bizonyos szakaszai nem járhatóak ahol nincsenek már művelt telkek. Ezek leginkább a hegymegi oldal aljában futó útra és a Sashegyre vezető utakra igaz valamint a régi Szarvashegyi útra amely egy több méter mélyen vivő út volt és néhány éve beomlott. 

 

A Diósvölgyi folyó teljes hossza mintegy 1.8 km melyből 650 méter található Diósvölgy területén. A folyó forrását a XIX.- XX. század fordulója táján Diós kútként említik. A későbbiekben máig Diósvölgyi forrásként. A XIX. század végén felmerült a gondolat hogy a forrás vizét a városba vezetik de ez végül nem valósult meg. E terv a városi vízvezeték megépülésével végleg lekerült a napirendről. A forrás foglalata 1788-ban készült vagy ekkoriban újították meg, felirata 1788 A.L.R.C.S.P. 

 

 

 

Ez feltehetőleg latin nyelvű szövegnek rövidítése miszerint Esztergom szabad királyi város rakatta ki kővel 1788-ban a forrást. A forrás legutóbbi felújítása 2006-ban történt, előtte egy 1959-es felújításról van felirat a forrástól nem messze levő barokk kőhídon. Az 1959-es felújítással kapcsolatban visszaemlékezők elmondása alapján annyit lehet elmondani hogy akkor a híd teljes felújításon esett át. A boltívet újra rakták, a meder betonozása akkor készült el. Az akkori felújítás idejére ideiglenes fahíd szolgált a folyón való átkelésre. 2019-ben a város által kihelyezésre került két pad a forráshoz valamint egy hirdető és helytörténeti tábla. A táblát az önkormányzat és több környékbeli telektulajdonos segítségével Gaál Norbert mezőőr és jómagam állítottuk fel. A hirdető rácsot a tájékoztató táblával saját pénzből készíttettem el.

 

A barokk kőhíd téglából készült boltozata sérült, részben beomlott. Az omladékból egy IIE bélyeges tégla került elő.

 

A híd újjáépítése jelenleg...immár több éve tervezés alatt van az önkormányzatnál. A híd felújításának ügye több éve húzódó folyamat. Jómagam már 2006-ban jeleztem a híd rossz állapotát az akkori alpolgármester felé szóban, akkor erre nem reagált az akkori vezetés. Majd 2016-ban amikor közterület-felügyelő lettem a helyi önkormányzatnál, egyik első dolgom volt jelezni az illetékes ügyintéző felé a problémát. Akkor el is kezdődött a felújítás terveztetése de maga a felújítás nem kezdődött el. Akkoriban a költségvetésben erre a célra minden évben 30 millió forint volt betervezve. Ez az összeg a Hernádi érában lecsökkent 25 millióra. Ekkor a hivatalban némi vita támadt a felújítás körül ugyanis ezt az árat bizonyos személyek sokallták...egy 1788-ban épült barokk kőhídért mely a város legrégebbi hídja. Ezek a személyek kitalálták hogy olcsóbban kell ezt a történetet megoldani, nevezetesen az volt a terv hogy nem kell ez a híd. Két csövet le kell rakni majd betemetni és oda ki jó az is...egyébként is az ominózus úriember szerint aki eme terv fő szószólója volt, csak nekem kell az a híd...más nem is használja. E terv alól akkor sikerült kihúzni a talajt. Majd olyan folyosói pletykák terjedtek a hivatalban hogy bár megvan a vállalkozó aki elvileg elvégzi a felújítást de mégsem lesz megvalósítva...ki tudja miért. És persze ki tudja hogy a vezetés az erre szánt pénzt mire fordította? Majd a későbbiekben többszöri érdeklődésemre mindig különféle szóbeli válaszokat kaptam ezügyben. Miközben a felújítás mégsem kezdődött el. Ekkor a nyilvánosság számára elérhetővé tettem egy ezzel kapcsolatos youtube videót...minő véletlen, néhány napon belül az önkormányzat meghirdetett egy lakossági fórumot 2021 május 13.-ra a híd mellé. Ezen a fórumon a következő ígéretek hangzottak el. A híd eredeti állapotában történő helyreállítása május végén elkezdődik, a Diósvölgyi út első 250 métere szilárd burkolatot kap. A fórumon jelen volt Berek Eleonóra valamint egy kolléganője a hivatal részéről. Jelen volt még Eck András és a kivitelezést végző Vi-Tech Bau kft tulajdonosa. Elhangzott még hogy a munkálatok augusztus végére elkészülnek. A további fejleményeket természetesen figyelemmel kísérem. A fenti történet kronológiáját a híd ügyének a történelmi hűség kedvéért rögzítettem. 

 

Diósvölgy területén még két egykori forrás található, a Csikós kút és egy névtelen forrás. Mindkettőben időszakosan szokott víz lenni. A Csikós kút XIX. század közepe táján készült téglákból álló foglalata romos. Az elnevezése talán a Csikós családnévből eredeztethető. Egy érdekesség hogy a Csikós kút fölötti városi tulajdonú egykori kertiföld-bányából szállították 1935-ben a szigetcsúcson levő Országzászlóhoz a földet. A Csikós kút környéke meg elhanyagolt, növényzettel benőtt. A névtelen forrás gödre földdel feltöltődött de még az 1950-es években a környékbeli gazdák innen merték ki a permetezéshez szükséges vizet.

 

Diósvölgy területén egy kőkereszt és egy tégla talapzatos fakereszt található valamint egy II. Világháborús emlékhely. Az Ispita hegyen levő Szőgyimi kereszttel szemben található egy feltehetően XVIII. századi eredetű kővályú ahol régen lovakat, ökröket itattak. Jelenleg földdel feltöltődött. A forrásnál levő kőkereszt az 1894-ben állított ún. filoxéra kereszt. A kereszt talapzatának felirata:" Én vagyok az igaz szőllő és atyám a szőllőműves. Én vagyok a szőllőtő és ti a szőllővesszők janxviéssv 1894 évben. Isten dicsőségére közadakozás útján emelték a jámbor hívek hogy adja vissza Isten a csapások által elpusztult szőllőket és oltalmazza a veszedelmektől." A talapzat oldalán található a közadakozást szervező személyek nevei: Major Mihály és Foltik András.

 

Foltik András 1850-1923 földműves. Neve az anyakönyvekben Foltin alakban szerepel. Róla 1922-ből tudjuk hogy ebben az évben alajándékozta Malonyaiban és Szarvashegyen levő földjeit Foltik / Foltin/ Istvánnak.

 

Major Mihály 1854-1923 földműves. A fellelhető adatok szerint Barátkútnál, Csontkútnál és Rózsavölgyben voltak földjei. Halála előtt a Kenderföld utca 2. alatt lakott.

 Álljon itt Varga János Veniam esztergomi költő verse, mely a költészet nyelvén mondja el e kereszt mának szóló üzenetét.

A diósvölgyi forrásnál

 A diósvölgyi forrásnál

Egy kőből készült kereszt áll,

Mely vész idején született,

A jó gazdákon segített.

 

A beteg földek tisztultak,

A szőlőtőkék gyógyultak,

Oly bőségesen teremtek,

Hogy a pincék mind megteltek.

 

Az emberek örvendeztek,

Hálát adtak az Istennek,

Virágot és mécsest hoztak,

Igaz hittel imádkoztak.

 

Meg is lett az eredménye,

Munkájuknak sok gyümölcse,

Szeretettel szüreteltek,

Ősszel vígan ünnepeltek.

 

Történt mindez olyan, régen,

Ma már nincsen, ki meséljen,

Csak a kereszt a forrásnál,

Hol azóta is hűen áll,

 

S vigyázza az élőket,

A dombokat és dűlőket,

A hepehupás utakat,

A girbegurba házakat.

 

Varga János Veniam

( E vers a szerző engedélyével került fel ezen oldalra. )

 

A XIX. század végén Magyarországot és benne városunkat is elérő filoxéra és peronoszpóra pusztításainak emlékére állíttatott a kereszt. Ezen csapások érzékenyen érintették az akkori szőlőműveléssel foglalkozó gazdatársadalmat. A filoxéravész után lassan ismét újra telepítették a kiveszett szőlőket de a szőlő termőterülete már nem érte el a korábbi szintet. 1929-ben Diósvölgy 116 katasztrális holdnyi területéből 40 katasztrális hold volt csak szőlő. A többi szántóföldként került hasznosításra. A területen a mezőgazdasági művelésre az 1960-ban lezajlott erőszakos szövetkezetesítés mért csapást, jörészt ennek illetve az utána következő évtizedeknek köszönhetőek a mai, részben elhanyagolt állapotok. Az elhanyagoltság az 1980-as évek után öltött nagyobb méreteket. 

 

 

 

 

A középkori Peszér falu /kék vonallal/ és feltételezhető határa / piros vonallal/ Kovácsi középkori határjárása alapján.

 

--------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

A Leányvár sáncrendszer egy szakasza.

Oldal: Diósvölgy
Helytörténeti kutatások Esztergom határában. - © 2008 - 2024 - avarkozpontesztergom.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat